Alapvetően elmondható, hogy igyekszem követni a divatot. Nyilván vannak határok, hiszen azért már vagyok annyira tudatos, hogyha valami nem áll jól, nem kényelmes, nem tetszik, akkor nem veszem fel. Sőt olyannyira, hogy van pár olyan darabom, amit csak úgy hívok „taktikai naci”. Ezek azok az egyébként farmernek álcázott nadrágok, amik amúgy olyan kényelmesek és gumis derekúak, mint egy mackónadrág. Pedig nem is úgy néznek ki.
Egyébként is borzasztó, hogy most már szinte évente változik a divat. Mire mindenkihez eljut egy új irányzat, már jön is a másik és egyáltalán nem biztos, hogy ami divatos idén, az jövőre is az lesz.
A divattal alapvetően meg úgy vagyok, hogyha nagyon meg akarunk felelni az éppen aktuális trendnek, a tömeg része leszünk és már teljesen elvesztjük önmagunkat. Szokták is mondani, hogy az öltözködés az önkifejezés egyik alapvető része, csak sokan elfelejtik, hogy ez mindaddig igaz, amíg nem hagyod, hogy aktuális trendek befolyásoljanak.
A minap épp azon gondolkodtam, hogy mennyivel egyszerűbb volt, amikor még gyerekek voltunk, akkor nem hiszem, hogy bármennyire is számított volna az éppen aktuális trend, hogy mennyire illik ez a cipő ahhoz a nadrághoz, vagy hogy éppenséggel a pólód színe az év Pantone színe vagy sem. Nyilván ezzel most nem azt mondom, hogy a szüleink bármit ránk adtak, de valljuk be azt is, hogy egy 20 évvel ezelőtt azért nem volt ekkora kínálat a gyerek ruhák terén. Mindenki felvette a kedvenc macis pólóját, a csíkos melegítőnadrággal és nagyon jól érezte magát. A játszótéren pedig nem azt néztük, hogy a másiknak vajon mennyire márkás az edzőcipője, hanem maximum azt, hogy a mamája mennyire lesz mérges ha meglátja, hogy az imént épp bokáig elmerült a sárban és otthon jöhet a nagymosás.
Ebben azért is vagyok 100%-ig biztos, mert van egy kis új jövevény a családban, illetve a baráti körömben is egyre több a kis bébi, így már én is nyitottabb szemmel járok a boltokban. Sokszor van, hogy áttévedek a gyerekosztályra és mindig csak ámulok és bámulok, hogy micsoda kis szettek vannak már egészen 0 hónapos kortól.
Egyébként is, most mégis ki az, aki ellen tud állni azoknak az iszonyatosan apró kis cipőknek, kis ruháknak? Én konkrétan elolvadok amikor a kezembe kerül egy olyan aprócska zokni mint a tenyerem, vagy ha meglátok egy olyan kabátkák, amit én is simán felvennék, de éppen csak akkora, hogy a 60 centis kis unokahúgomra lenne jó.
Bár én azt mondom, hogy elképesztően cuki cuccok vannak a gyerekdivat világban, és biztosan könnyen fel tudnánk vásárolni a fél boltot, ne felejtsük el, hogy a picurkák nagyon gyorsan nőnek, lehet egy-egy darabot maximum két alkalommal tud felvenni, mert mire harmadjára kerülne a sor a szettre addigra már kinövi teljesen és jöhet az egy számmal nagyobb body. Éppen ezért is, egyáltalán nem gazdaságos dolog 1-1 méretből felhalmozni egy halom ruhát, hiszen a következő hónapban már jóesetben nem lesz jó. Érdemes amúgy is szétnézni a kismama csoportokban, ahol rengeteg tökéletes állapotban lévő rucikat lehet találni, olyanokat, amiket egyszer, vagy egyáltalán nem hordtak. Ezzel a hozzáállással pedig nem csak a pénztárcánkat fogjuk megvédeni, hanem a környezetvédelemben is részt veszünk, hiszen nem pazarolunk, hanem kvázi újrahasznosítunk.
Persze most nem azt akarom mondani, vagy arra bíztatni bárkit, hogy az sem számít ilyenkor, hogy milyen minőségű ruhákat veszünk a piciknek, hiszem az érzékeny kis bababőrnek tényleg nem mindegy, hogy milyen anyagokkal érintkezik, illetve az sem utolsó, ha olyan a szettecske kialakítása, amiben könnyen tud mozogni, nem szorítja a pociját egyszóval tehát kényelmes. Ami pedig egy másik tök fontos dolog, hogy milyen szandikba és cipőkbe bújtatjuk azokat a csöpp kis lábakat. Azért is, mert nagyon nem mindegy, hogy amikor beindul a járás, akkor milyen cipőcske támasztja meg a kis testét, milyen testtartással indul meg a pici. Ezen sok múlhat, gondoljatok csak bele; mennyire sokat számít egy jó cipő, ezzel pedig mondjuk olyan gondokat is meg tudunk előzni, mint például a gerincferdülés, lúdtalp, bokasüllyedés és társai.
Ahogy pedig mondtam, az elképesztő választék már olyan horderejű dolgokat is magával tud hozni, hogy múltkor láttam, hogy az egyik ismerősöm megvette a még pár hónapos kisfiának a Prada sportcipőt. Most igazából nem is a sportcipővel, vagy a Pradaval van gondom, csak kérdem én, minek? Annyira felesleges pénzkidobás, hiszen használni maximum, de tényleg nagyon maximum pár alkalommal lesz, aztán hipp-hopp kinövi és csak teheted be a szekrénybe.
Egy szó mint száz, hogy bár már tényleg hatalmas a választék a gyerekruháknál, próbáljuk mindig tudatosak maradni, szabjunk határokat árban és mennyiségben, ne költsünk feleslegesen, de ne is adjunk le a minőségből.
A másik dolog még, amiről szerettem volna egy picit beszélni, az a tini divat, mert talán ez az időszak, ami a legharcosabb lehet. Emlékszem én magam is eléggé kényes voltam ebben az időszakban, kínosan ügyeltem minden kis részletre, akkor pedig még az se számított, hogy kényelmes az adott ruhadarab vagy cipő, csupán az volt a lényeg, hogy divatos legyen és menőnek számítson. Visszagondolva, azért voltak nagyon meredek összeállítások, még szerencsére, hogy anyukám valamennyire tudta kontrollálni a kilengéseimet.
Mostanság már csak mosolyogva nézem, hogy a 16-17 évesek milyen szettekben vannak. Tisztán látszik, hogy kik azok, akik nagyon igyekeznek megfelelni a trendeknek, de igazából a hátuk közepére kívánják az egészet és kik azok, akik tényleg jól érzik magukat a szerelésükben. Látszik, hogy ki az, aki fittyet hány az egészre és tényleg azt veszi fel, ami kényelmes neki. Illetve azon is mindig jót mosolygok, mikor látom, hogy a divat az mindig csak ismétli önmagát. Most éppen újra térhódításnak indultak a trapéz farmerok, amiken én még rég túl vagyok és itt van is egy erős generációs szakadék, mert nem tudom, hogy milyen csoda kell ahhoz, hogy hajlandó legyek ezekre visszatérni. Szóval lehet, hogy egy-két év és már egyáltalán nem leszek divatos, vagy csak simán „öreges” leszek. De az is lehet, hogy már most is annak számítok, láttam már egy két vicces képet meg videót erről a generációs különbségről, ahol ha hiszitek, ha nem, a skinny farmerek és a trapéz/bő nadrágok állandó vitatémák. Csak remélni tudom, hogy mire az unokahúgom ennyi idős lesz, nem fog küzdeni az ilyen dolgokkal, úgy fog öltözködni, ahogy az ő lelkének az jó, és kényelmes és nem fog csak azért felvenni valamit, mert most az a divatos, de közben nem is tetszik neki.